Összefoglalók a konferenciáról


Áder János: óriási feladat vár a mérnökökre a következő évtizedekben

az Építőmérnök 200 rendezvény

Az építőmérnöki teljesítmény az elmúlt két évszázadban a fejlődés motorja volt. Modern világunkat sok tekintetben az építőmérnökök rendezték be. Óriási feladat vár rájuk, hiszen több infrastruktúrát kell megtervezniük és megépíteniük az előttünk álló évtizedekben, mint a mögöttünk hagyott 2000 évben – mondta Áder János köztársasági elnök az MMK és az ICE kétnapos, szeptember 10-11-én az MTA dísztermében megrendezett Építőmérnök 200 konferenciája ünnepi ülésén, ahol beszédet mondott András yorki herceg és Palkovics László innovációs és technológiai miniszter is.

A mai rendezvény a mérnökök ünnepe, most magunkat ünnepeljük, bemutatva a mérnöki tudást és innovációt, amely formálja, alakíthatja világunkat. A magyar gazdaság növekedésének is meghatározó szereplői a mérnökök, ezért fontos, hogy a társadalom megismerje és elismerje tevékenységüket. A társadalom jogos elvárása, hogy a mérnöki alkotások magas színvonalon készüljenek el, ehhez azonban versenyképes mérnökökre, versenyképes vállalkozásokra van szükség – hangsúlyozta konferencia megnyitójában Nagy Gyula. Az MMK elnöke ismertette, hogy az Építőmérnökök Európai Tanácsa (ECCE) a 2018-as évet az építőmérnökök évének nyilvánította, abból az alkalomból, hogy 200 évvel ezelőtt alakult meg az angol ICE (Institution of Civil Engineers). Ehhez a jubileumhoz csatlakozott a Magyar Mérnöki Kamara is az Építőmérnök 200 rendezvénysorozattal. Hozzátette, hogy az ICE és az MMK vezetősége megújítja a két szervezet korábban kötött együttműködési megállapodását, amelynek keretében közösen ítélik oda a Tierney Clark-díjat. Ez a díj évtizedek óta fontos elismerés a legkiválóbb magyar építőmérnökök számára, és bízunk benne, hogy inspirációt jelenthet a jövő mérnökeinek is. Ahogyan a névadó munkássága egykor hozzájárult Pest és Buda összekapcsolásához – így utódai, a mai építőmérnökök is egész közösségeket és településeket szolgálnak. Ünnepeljünk együtt, ünnepeljük meg azt a mérnöki tudást és alkotóerőt, amely jobbá teheti világunkat! – mondta az MMK elnöke.

Felelősséggel szolgálni

Sok-sok évvel ezelőtt – kezdte ünnepi köszöntőjét Áder János köztársasági elnök –, 1853 februárjában, amikor Pest és Buda még két külön város volt, a budai Várhegy oldalában Pestről is jól látható, hatalmas földmunkák kezdődtek. Az építkezés maga nem okozott különösebb meglepetést. Mindenki régóta várta, hogy a hegy átvágásával könnyebbé, gyorsabbá váljon a közlekedés. Annál nagyobb volt a kortársak döbbenete, amikor megtudták, hogy a készülő alagutat, szokatlan módon, mindkét irányból egyszerre kezdték építeni. Az emberek hitetlenkedve gondoltak arra, vajon mi történik, ha az egymástól igencsak messze eső ki- és bejárat elkerüli egymást. Csak abban bízhattak, hogy a 350 méteres alagút tervének készítője és a munkálatok irányítója, egy skót mérnök, érti a dolgát. A bizalmat megalapozta, hogy ez az okos úriember már bizonyított Magyarországon. Látványos „névjegye”, a Lánchíd, amelynek építési munkálatait 10 éven át irányította, ott ívelt a Duna két partja között. A mérnököt nem is hívta már szinte senki az eredeti nevén, Adam Clarknak. Csak így, magyarosan: Clark Ádámnak. Amikor 1853-ban a Várhegy gyomrában az építési járatok hajszálpontosan ott találkoztak, ahol kellett, Clark Ádám büszkén írta egyik levelében: „Az én próbafúrásom olyan egyenes, mint egy lénia.” A lénia, vagyis a vonalzó és a vele húzott vonal a precíz munka ősi kelléke. És bár manapság a legtöbb egyenes vonalat már számítógépek rajzolják meg az emberek helyett, a vonalzó ma is hű jelképe a mérnöki tudásnak és teljesítménynek – emlékeztetett Áder János. A köztársasági elnök aláhúzta: ma angolok és magyarok együtt emlékezünk arra, hogy 1818-ban (amikor Adam Clark még csak 7 esztendős volt) Angliában megalakult az építőmérnökök független szakmai egyesülése, az Építőmérnökök Szervezete. Az építőmérnöki teljesítmény az elmúlt két évszázadban a fejlődés motorja volt. Modern világunkat sok tekintetben az építőmérnökök rendezték be. Az elmúlt 200 év korábban soha nem látott mértékű városiasodást hozott. Az urbanizáció üteme pedig tovább gyorsul. 2050-re négyből három ember városlakó lesz. Az építőmérnökökre óriási feladat vár, hiszen több infrastruktúrát kell megtervezniük és megépíteniük az előttünk álló évtizedekben, mint a mögöttünk hagyott 2000 évben. Ha mindezt kiegészítjük a XXI. század jogos környezeti, fenntarthatósági szempontjaival, akkor jól látható, hogy jó néhány Clark Ádám képességű építőmérnökre lesz szükségünk már a közeli jövőben. Ezért is remélem, hogy az Építőmérnök 200 elnevezésű rendezvénysorozat programjai – a Magyar Mérnöki Kamara és angliai vendégeink jóvoltából – segítenek szemléletet formálni, a szakma látószögét szélesíteni, az építőmérnöki pályát vonzóvá tenni. A Magyar Tudományos Akadémia, miként a Lánchíd is, egy kiváló magyarnak, a modern, polgári Magyarország megteremtésén munkálkodó gróf Széchenyi Istvánnak köszönheti létezését. Széchenyi élete során öt alkalommal járt Angliában, hogy hazahozzon minden újnak számító eszközt, gondolatot és technológiát, amely az itthoni lehetőségekhez igazítva Magyarország hasznára válhatott. Hozott gőzgépet, gázlámpát, szakkönyvet, vízszivattyút, és sok-sok tervet üvegházakról, hajókról, malmokról, bányagépekről. És természetesen hozott rajzokat Nagy-Britannia legújabb, legmodernebb hidjairól. Sokévi türelmes, elszánt munkájába tellett, hogy megépüljön a Lánchíd, amely születésekor a Duna 2400 kilométeres, Regensburg alatti szakaszának első állandó hidja volt. Korának egyik legkiemelkedőbb műszaki alkotása tananyaggá vált angol és német nyelvű szakkönyvek oldalain. Messze túlmutatott azon a távolságon, amelyet a maga fizikai valóságában áthidalt.

Amikor még csak a tervezőasztalon létezett, Széchenyi István így írt a híd jelentőségéről: „Egy híd többet jelent kőnél és acélnál, kifejezi az emberiség alkotó törekvését, szoros kapcsolatot hoz létre nemzetek közt, átvezeti az utakat, hogy megkönnyítse az emberek életét.” A Lánchíd egykor pontosan olyan lett, amilyennek megálmodója szánta. Régi történet – mondhatja bárki. Ám a Lánchíd lassan 170 éve köti össze Pestet és Budát. Pillérei akkor is álltak, amikor a rajta átvezető utat a második világháborúban elpusztították. Ez a híd még nemzedékek hosszú sorának fogja tanítani azt, ami 200 év elteltével sem változott – és a digitális korban sem fog megváltozni. Azt tanítja, hogy építeni annyit jelent, mint alkotni, törekedni, kapcsolatot teremteni. Végső soron felelősséggel szolgálni. A jelenlévő szakembereknek, angoloknak és magyaroknak, kívánom, hogy az egyre korszerűbb tudásuk mellett a régiek – a Clark Ádámok – alkotókedvével szolgálják, szeressék a hivatásukat – tanácsolta Áder János.
Áder János teljes beszéde itt olvasható.

Briliáns mérnökökre van szükség

András yorki herceg azzal kezdte köszöntő beszédét, hogy nagy megtiszteltetés számára, hogy édesapjától – aki egykoron elültette benne a mérnöki tudományok iránti tiszteletet és szenvedélyt – átvehette az ICE fővédnöki tisztségét, s örömmel hallotta, hogy Magyarországon is szép számmal vannak már olyan mérnökdinasztiák, melyeknél generációkon át öröklődik a szakmagyakorlás. A mérnöki tudományok képviselik a legfontosabb ipari tevékenységet a világon – húzta alá a herceg –, ezt bizonyítja, hogy ma olyan éghajlati, társadalmi jellegű kérdésekre kell választ adni, amik megkövetelik a briliáns elmék, briliáns mérnökök, többek között az építőmérnökök segítségét. Kiemelte: ösztönözni kell a fiatalokat, hogy felismerjék az építőmérnöki szakma fontosságát, szükségességét. Az ilyen konferenciák egy-egy apró, de fontos lépést jelentenek afelé, hogy minél több ember ismerje fel, hogy a mérnöki tudományokra, a mérnöki alkotásokra és eredményekre büszkék kell legyünk. „Nekem soha nem volt alkalmam arra, hogy mérnök lehessek. Pilóta lettem, felhasználója egy olyan bonyolult eszköznek, amit mérnökök terveztek. De ha nem értettem, nem ismertem volna el azt a minőséget és azt a briliáns gondolkodást, amivel a mérnökök rendelkeznek, és nem lett volna bennük bizalmam, a repülőgépem soha nem emelkedett volna a levegőbe. De ez ugyanígy igaz az épületeink, a hidjaink, repülőtereink tervezőire. Minden, amivel kapcsolatba kerülünk manapság, azt valamilyen módon mérnök ember tervezte – zárta beszédét a yorki herceg.

Modern civilizáció nem létezik innovatív és felelősen gondolkodó építőmérnökök nélkül, munkájukban ötvöződnie kell a korszerű technológiának, a modernitásnak és a fejlődésnek éppúgy, mint a hagyományoknak és a kultúrának – hangsúlyozta az innovációs és technológiai miniszter. Palkovics László emlékeztetett, hogy míg a tudós a gondolatok, a mérnök a tettek embere. Míg a mérnökök – ugyanúgy, mint az orvosok vagy a katonák – nem hibázhatnak, a tudósok és a kutatók munkájába, annak természetéből adódóan, időként belefér az eredménytelenség. Az építőmérnököknek biztonságos és élhető fizikai világot kell létrehozniuk – fogalmazott a miniszter, hozzátéve, hogy társadalmi cél a vonzó, takarékos, egészséges, jól tervezett és megfizethető otthonok, illetve munkahelyi környezet, összességében a minőségi, fenntartható és élhető épített környezet kialakítása, amely a gazdaságfejlesztést támogató infrastrukturális feltételeket is biztosítja. Hozzátette, hogy az energetikai korszerűsítések, a környezettudatos anyagok használatának ösztönzése a környezetvédelmi szempontok mellett jelentős költségmegtakarítást is jelent az állam és a lakosság számára egyaránt. Ha valaki úgy értette volna az eddig mondottakat, hogy az a mérnöki hivatás többi hivatás fölé emelése, akkor jól értette – mondta a szaktárca vezetője.

Makett és plakát-rengeteg

A megnyitó beszédek után került sor a Tierney Clark-díjak ünnepélyes átadására, melyeket Áder János és a yorki herceg nyújtott át, majd Szántó László, a Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozatának elnöke, az Építőmérnök 200 rendezvénysorozat főszervezője és Dunai László, a BME Építőmérnöki Karának dékánja átadták a Lánchíd makettjét András yorki hercegnek és Áder János köztársasági elnöknek.

A konferencia hivatalos programjához tartozott a műegyetemi építőmérnök hallgatók attrakciója: az új Galvani Duna-híd modelljét vetették próbaterhelés alá. A magas rangú vendégek érdeklődve figyelték, ahogyan a hídmakett jól látható lehajlással reagált a terhelési tesztre.

Az ünnepi konferencia két szakmai előadását Józsa János, a BME rektora, és David Nethercot, az Imperial College (London) emeritus professzora tartotta.
Az Építőmérnök 200 ünnepi konferenciát követően „Formáljuk a jövőt, átalakítjuk a világot” címmel köztéri plakátkiállítás nyílt a budapesti Szent István téren, amit Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes asszony nyitott meg. Köszöntő beszédében Nagy Gyula MMK-elnök a tárlat céljáról szólva elmondta: a mindennapjainkban természetesnek vesszük, hogy utakon tudunk haladni, át tudunk kelni a folyón, működik a közlekedés, vasutak, gátak, építmények teszik élhetővé környezetünket. A mérnökre akkor figyelünk, ha leszakad a híd, vagy összedől az épület. Sok esetben nem is tudjuk, kik az alkotói egy-egy építménynek. A most megnyíló kiállítás plakátjain tudatosan nem tüntettük fel az alkotók, építők nevét, hogy a szemlélő csak magával az alkotással, a mérnöki szellemi hozzáadott értékkel szembesüljön. A kiállítás célja, hogy a társadalom jobban megismerje a mérnök munkáját. És a kiállítással ünnepeljük meg azt a mérnöki tudást, kreativitást és alkotóerőt, amely jobbá alakíthatja világunkat, hozzájárul épített környezetünk formálásához, hosszú távú, fenntartható fejlődéshez is – vélekedett országos köztestületünk irányítója.

A plakátkiállításon összesen 134 nagyméretű, építési kerítésre feszített molinón mutatjuk be a Magyar Mérnöki Kamara történetét, az építőmérnöki tevékenységhez kapcsolódó magas- és mélyépítési, hídépítési szerkezetek, a közlekedési- és közmű infrastruktúra, különféle vízépítési, geodéziai, geotechnikai, továbbá a történelmi és kortárs építőipari projektek, valamint a tárlaton szerepelnek az ICE Londonból hozott plakátjai is. A nagy szabású kiállítás – amely a konferencia időtartama alatt a Bazilika előtti Szent István téren volt látható – a budapesti Szabadság téren október közepéig ingyenesen volt megtekinthető.
Ezt követően a plakátokból egy-egy válogatás - több tíz plakát vidéki körútra indul, így a plakátokból készült szűkebb kiállítás megtekinthető lesz több nagyvárosban is, így Veszprém, Tatabánya, Székesfehérvár, Békéscsaba, Kecskemét, Győr, Szolnok is bemutatja a válogatást.


TIERNEY-CLARK-DÍJ

A konferencia megnyitását követően Áder János köztársasági elnök és András yorki herceg, az ICE fővédnöke közösen adták át a 2000-ben alapított és a Lánchíd tervezőjéről elnevezett Tierney Clark-díjat. Az elismerést idén Mátyássy László okleveles építőmérnök (Pont-Terv), a mosoni Duna-híd szerkezeti tervezője vehette át, a projekt felelőse a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt., kivitelezője a Hódút Kft. volt. A hidat Klatsmányi Tibor néhai hídépítő mérnökről, a győri Széchenyi István Egyetem egykori tanszékvezető tanáráról nevezték el. A Győrt elkerülő 813-as főúton épült híd alkotói nemcsak az átkelő szépségének, hanem különleges tolási technológiájának és a betartott rövid határidőnek is köszönhetik az elismerést. Magyarország ötödik legnagyobb nyílású hídján a forgalom idén márciusban indulhatott el a 813-as főút harmadik elkerülő befejező szakaszán, miután a híd egy időben épült az úttal. Idézet a bírálóbizottság értékeléséből: „A híd filigrán kialakítása és a két támaszra helyezés folyamán megfeszülő kábelek miatt a szerkezet építéstechnológiája jelentősen eltér a korábban alkalmazottaktól.”

A zsűri különdíjaként elismerő oklevélben részesültek a szombathelyi Haladás Sportkomplexum tervezését és kivitelezését végző szakemberek. A projekt tervezője a Vision Építésziroda Kft. volt, a mérnöki szerkezetek kialakítását a néhai Volkai János végezte, a kiviteli terveket Dezső Zsigmond okl. építőmérnök dolgozta ki, aki az elismerő oklevelet is átvette.


Hány mérnökre van szükség ahhoz, hogy megigyunk egy csésze teát?

Az európai építőmérnökség ünnepe

A Magyar Mérnöki Kamara szeptember 11-én, az MTA dísztermében az Építőmérnök 200 rendezvénysorozat második napján szakmai konferenciával tisztelgett a bicentenárium, illetve – ahogyan a rendezvényen elhangzott – a maga nemében páratlan lehetőségeket rejtő szakma előtt.

A rendezvény szerves részét képező szakmai konferencia előadásait a gyakorlatorientáltság vezérfonalára lehetett felfűzni. Dr. György László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára előadásában arról beszélt, hogy a magyar építőipar teljesítménye elmarad a visegrádi országokban mérttől, ennek egyik oka az alacsony hatékonyság. Az építőipari kapacitás bővítésének, az ágazat teljesítőképesség növelésének egyik – ha nem a legkézenfekvőbb módja – az alacsony termelékenység növelése. Szavai szerint nem csupán Ausztriához mérten, de a Visegrádi Országokkal összehasonlítva is van hova felzárkóznunk. Az alacsony hazai termelékenység három tényezőcsoportra vezethető vissza. A külső hatások közül a legfontosabb, hogy az építkezési projektek és a kivitelezési munkák egyre összetettebbek, miközben a szabályozás szigorú és minden részletre kiterjed, és „persze” továbbra is jelentős a feketegazdaság aránya. Az iparág nehezen birkózik meg a lökéshullámszerűen érkező megrendelésekkel, az EU-s ciklusokhoz is igazodó beruházási dinamika nehezen tervezhetővé teszi a fejlesztéseket. Közben az ágazatot a széttöredezettség jellemezi, számtalan kisvállalkozás próbál egymással párhuzamosan, ugyanazon a területen sikereket elérni. Gondot jelent az is, hogy a lakossági megrendelők gyakran tapasztalatlanok és vakon döntenek egy-egy kivitelező mellett, akik viszont a sokszor átgondolatlan, felesleges és egyedi gyártást igénylő lakossági megrendelésekre is igent mondanak. Az közismert, hogy a tervezési folyamatok elavultak, a BIM nem terjedéséről mi is többször beszámoltunk. Azzal együtt, hogy egy sokéves, akár több évtizedes átmeneti idő sem elképzelhetetlen a BIM hétköznapokat meghatározó térnyeréséig, a folyamat évek óta gyerekcipőben jár. A napokban jelent meg a hír, hogy elindult annak a raktárkomplexumnak a fejlesztése az M0-s mentén, amelyet már BIM-es környezetben terveznek, illetve majd építenek. Ez ma még hír, hiszen minimális azon vállalkozások száma, akik képesek és akarnak is BIM-es környezetben dolgozni. Az államtitkár szerint a kivitelezés során jellemzően gyenge a folyamatmenedzsment, és amellett, hogy nem megfelelően képzettek a munkavállalók – ki tud itt rajzot olvasni? hangzik el oly’ gyakran a reménytelen kérdés a kivitelezési területeken – a cégek befektetési kedve alacsony, amikor az innovatív és digitális megoldásokba kellene invesztálni.

Ideális esetben az építőipar termelékenysége középtávon 48-60%-kal is növelhető

Megoldva ezzel az égető munkaerőhiányt – hangzott el a jó hír. Az államtitkár a szabályozás átalakítását és az átláthatóság növelését szükséges alapfeltételnek tartja, ennek kedvező hatása nincs is benne a fenti számban. Ellenben a szerződési feltételek újragondolása, a költségalapú elbírálás helyett az ár-érték alap preferálása valószínűsíthetően 8-9%-os termelékenységjavulást eredményezhetne. Hasonló mértékű eredményt hozna, ha a kivitelezők nagyobb hangsúlyt fektetnének a kivitelezés hatékonyságára, az előre gyártott elemek jelenleginél szélesebb körű használatára. Az előre gyártott elemeket a kivitelezők maguk is legyárthatják –, a saját üzemükben, hogy aztán a helyszínen csak beemeljék a helyükre. A készelemek használatával 30-40%-os idő- és 20%-os munkaerő megtakarítást lehet elérni. (Az Innovációs és Technológiai Minisztérium négy pontos építőipari támogatási programot állított össze, amelynek része, hogy ösztönözzék az előgyártott termékek használatát már a tervezési fázisban, illetve, hogy a tervezők használják a BIM szoftvereket.) 7-8%-os pluszt szerezhetünk a beszerzési és ellátási lánc folyamatainak fejlesztéséből, illetve gyorsításából a digitalizáció segítségével. További 6-10%-ot eredményezne a kivitelezés gyorsítása, a folyamatok átszervezése és az állásidők minimalizálása. György László kiemelte: a nagyvállalatok többnyire rendelkeznek a folyamatok átalakításához szükséges tudással, támogatásra főképpen a kis- és közepes cégeknek van szükségük. A legjelentősebb termelékenységjavulást – 14-15%-ot – az új építőanyagok bevezetése, a fokozott automatizáció és a digitális technológiák adaptálása jelentene. Mindez persze képzett munkaerőt igényel(ne), amelynek kinevelése megtérülő befektetés: az államtitkár szerint önmagában ennek 7%-os hozadéka lehetne.

A támogatási program része az is, hogy a hatékonyabb építőipari cégstruktúra kialakításának ösztönzése érdekében támogatni kell/érdemes a vállalkozások méretnövekedését, illetve fúzióját. A cél a méretgazdaságossági előnyök kihasználása mind a tervezés, mind a kivitelezés terén. Természetesen a termelékenység növelésének is van határa; az államtitkár azt is elmondta, hogy a szakképzési rendszer és a felnőttképzés fejlesztésével az a céljuk, hogy munkához segítsék azokat, akik évtizedekre kikerültek a munkaerőpiacról. Szerinte Magyarországon a kilencvenes években kiépült egy olyan rendszer, amely az inaktivitást ösztönözte, melynek eredményeképpen 1,5 millió ember elveszítette állását. Példaként azt is felhozta, hogy Csehországhoz viszonyítva 2010-re Magyarországon arányaiban egymillió emberrel  kevesebben tartottak el egymillióval több inaktívat. Nyolc év munkája eredményeképpen az országban 800 ezerrel többen dolgoznak, mára a munkapiac végre Magyarországon is elérte normális feszességét.

Beszéljünk a bérekről!

Az építőiparban foglalkoztatottak bruttó átlagbére az elérhető legfrissebb KSH statisztikák alapján 204 ezer forint, szemben az autóiparban mért 300 ezerrel, holott a különbséget – már amennyiben valóban létezik – nem indokolja a megkívánt szaktudás: egy építőipari munkás feladata is van annyira összetett, mint egy autógyári szalag mellett dolgozó munkásé. Amennyiben a fizikai foglalkoztatású munkavállalók bruttó átlagbére hivatalosan is elérné ezt a bizonyos 300 ezres szintet, az államháztartás évente kb. 50 milliárd forintos többletbevételre tenne szert.

Ki fogja irányítani a kivitelezést?

Dr. Dunai László, a BME Építőmérnöki karának dékánja arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2008-ban kezdődött válság után néhány éves csúszással a hallgatók is reagáltak az építőipar mélyrepülésére és más szakterületek (gépészmérnöki, villamosmérnöki képzés) felé kezdtek orientálódni, az építőmérnöki szak vesztett népszerűségéből. 2018 szeptemberében 199 alapszakos hallgató kezdte meg a tanulmányait a BME Építőmérnöki Karán, 2011-ben még 450-en voltak. (Alapszakon, a BME-n képzi az ország építőmérnökök felét.) Az összhallgatói létszám a néhány évvel korábbi 2400 helyett ma 1600, így a diplomázók száma is folyamatosan csökken. A dékán ezzel együtt kategorikusan kizárta a levelező képzés (újra)indítását az BSc képzésben, szerinte az építőmérnökség nem tanítható másképp, mint hagyományos nappali képzéssel, még akkor sem, ha ez a hallgató létszám csökkenésével jár együtt. (A mesterképzésen résztvevőknél viszont sokkal tágabbak a lehetőségek, ott tere van a munkavégzés melletti oktatásnak.) A dékán szerint a képzésük változatlanul magas színvonalú, a 110 közalkalmazotti státuszú oktató között számos nemzetközi szinten is jegyzett kutató és akadémikus van. A világ mintegy 20 ezer egyetemét listázó Academic Ranking of World Universities, közismert nevén a sanghaji-lista a BME építőmérnöki karát a 200-300. helyezettek sávjába tette, ami kimagaslóan jó eredmény. Nagy népszerűségnek örvend viszont – nem utolsó sorban a Stipendium Hungaricum kormányzati ösztöndíjnak köszönhetően – az angol nyelvű képzés. A villamos és az informatika kar a legnépszerűbb, de építőmérnöknek is sokan jelentkeznek. 2016-ban 25 fő, idén szeptembertől 110 fő kezdett így, és ez a szám várhatóan továbbra is emelkedni fog. A Kar népszerű az Erasmus+ programban is, évente 80 fő bejövő hallgatót fogadnak ennek keretében európai egyetemekről. Egyébként 1985 óta folyik angol nyelvű képzés a BME Építőmérnöki Karán. Dr. Dunaiék érzékelik a relatíve nagy lemorzsolódás jelentette veszélyt, ezért úja visszaállították az osztályfőnöki rendszer. A Kar népszerűségének növelése érdekében pedig középiskolai börzéken, szakmai programokon, egyetemi nyílt napokon vesznek részt, fotópályázatot, Facebook-kampányt indítottak.

Szorosabb kapcsolat az iparral

Az ipari kapcsolatok erősítik az ipari professzori cím bevezetése. (Ipari professzori cím azoknak a legkiválóbb gyakorlati szakembereknek adományozható, akik közreműködnek az egyetem oktatási tevékenységében, egyetemi végzettséggel rendelkeznek és kiemelkedő szakmai tevékenységük elismeréseként a Kossuth-, a Széchenyi- vagy a Gábor Dénes-díj birtokosai. A Szenátus ebben az évben két ilyen cím átadását szavazta meg. - A szerk.) A dékán előterjesztése alapján tavaly ipari professzori címet kapott Horváth Adrián, a FŐMTERV Zrt. szerkezettervezési igazgatója, Széchenyi-díjas mérnök, a Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozat Elnökségének tagja, számos innovatív műtárgy tervezője. (Ezek közül kiemelkedik a dunaújvárosi Pentele-híd, amelynek megvalósításában vezető tervezőként és a széleskörű szakmai együttműködés szervezésében és irányításában játszott meghatározó szerepet.) A Magyar Mérnöki Kamarával együttműködve új szak bevezetésén is dolgoznak, amely az építőmérnökség, az építészet, az épületgépészet és az épületvillamosság tanainak integrálásával, a digitalizáció keretei között jön majd létre, és várhatóan 2020 őszén indul.

Hány mérnökre van szükség ahhoz, hogy megigyunk egy csésze teát?

A szakmai konferencia programjában a gyakorlatorientált előadások domináltak. Körösi Gábor, az Unitef ’83 Tervező és Fejlesztő Zrt. képviseletében az M0 körgyűrű befejezésének tervezéséről beszélt, és különös aktualitást adott a dolognak, hogy a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. a konferenciát megelőző napon választotta ki a budapesti körgyűrű egyik befejező szakaszának a tervezőit. A tavaly októberben kiírt közbeszerzést az Unitef ’83 Zrt., az Utiber Kft. és a Vibracomp Kft. alkotta konzorcium nyerte. A nyerteseknek az M0-s autóút nyugati szektorának a 10-es főút és az M1-es autópálya közötti szakaszát kell megtervezniük, ami egy régóta várt hiánypótló fejlesztést készít elő. A beruházó menetrendje szerint 2020-ra kell készen állnia a terveknek, és akkor kezdődhet el az építkezés, amely 2022-ben be is fejeződhet. (A téma sokakat érdekelt, de a konferencia feszes menetrendje miatt hallgatói kérdésekre nem maradt idő.) Kőrösi Gábor és mások is megfogalmazták: „nem magunkat akarjuk bemutatni, hanem a munkáinkat”. Az M0 tervezése és építése sokszor nem szakmai viták mentén folyik, holott az érzelem diktálta érvek relatíve könnyen kezelhetőek, ha a mérnökök hatékonyan kommunikálnak, a „civil” társadalom számára is érthető érvekkel operálnak. Ebben persze a sajtó is partner kellene, hogy legyen, és a jó szándék néha gellert kap.

Az építőmérnökök PR házifeladata, hogy elmondják a társadalomnak, mit is csinálnak. „Ne csak akkor figyeljenek ránk, ha leszakad egy híd, vagy ha összedől egy épület, hiszen formáljuk a jövőt, átalakítjuk a világot” – fogalmazta meg frappánsan a lényeget Szántó László, az MMK Tartószerkezeti Tagozatának elnöke, az Építőmérnök 200 konferencia és plakátkiállítás főszervezője. Magyarország legnagyobb építőmérnöki rendezvényén előadó brit szakemberek – Barry Tuckwood (Institution of Civil Engineers), Xiaonian Duan (Foster + Partners) és mások – közös nevezője az volt, hogy képesek voltak a saját szakterületükről lelkesen beszélni. A Galváni Duna híd győztes pályamunkáját jegyző BuroHappold Engineering munkatársa, Rob Amphlett olyan lelkesítően tudott beszélni a példaképek szerepéről, hogy a híd maga szinte mellékes apropó volt az előadásában. „Ha fiatalok vagyunk, keressünk magunknak példaképeket, ha pedig már elértünk valamit, törekedjünk arra, hogy példaképként tekintsenek ránk.” Brittany Harris, az ICE képviseletében az általuk megalkotott ICE Invisible Superhero példáján keresztül mutatta be, hogyan lehet egy „mesehőssel” két legyet ütni egy csapásra: megmutatni a felnőtt társadalomnak, hogy mi mindent köszönhetünk az építőmérnököknek, egyszersmind vonzóvá tenni a fiataloknak ezt a maga nemében páratlan lehetőségeket rejtő hivatást. Az ICE láthatatlan szuperhősei azon dolgoznak, hogy az emberek élete könnyebb legyen: hidakat, utakat, új reptéri terminált és kórházakat építenek, valamennyiünk örömére. Nem látjuk őket – csakúgy, mint az építőmérnökök többségét –, de az életünk egyszerűen nem működne nélkülük.

Visszatérve a fenti kérdésre, miszerint „hány építőmérnökre van szükség ahhoz, hogy megigyunk egy csésze teát?, a válasz az, hogy legalább húszra. Építőmérnököknek köszönhetően lehet megközelíteni az ültetvényeket, nélkülük nem épülnének meg azok az osztályozó berendezések, csomagoló, szárító üzemek, ahol a tealevelek elnyerik általunk is ismert formájukat. Érdemes a folyamatot végiggondolni: utak, kikötők, boltok kellenek a teánkhoz, és ez még csak a tealevél. Kell hozzá csésze, tej, cukor, a további eszközökről nem is beszélve. A közösség, a társadalom egésze profitál az építőmérnökök munkájából, még akkor is, ha az eredményhez néha nagyon kemény vitákon keresztül vezet az út.

Tóth Szilvia, a Mott MacDonald építőmérnöke a bergeni villamosvasút kivitelezése kapcsán mondott erre egy jó példát: a telektulajdonosok a kijelölt pálya mentén sok helyen próbálták ellehetetleníteni a munkavégzést, néhányszor jóval költségesebb megoldásokra kényszerítve a kivitelezőket. Norvégia második legnagyobb városának életét megkönnyítő új villamosvonal végül igazi sikertörténet lett, és amiatt sem reklamált senki, hogy átadást követően a vasút mentén – a reptértől egészen a belvárosig – elhelyezkedő ingatlanok ára varázsütésre 50%-kal megnőtt. Ezt a varázsütést pedig úgy hívják, hogy építőmérnöki munka.